Menjünk, vagy ne menjünk? – ez volt a nagy gondunk a férjemmel. Ugyanis Tamás, férjem unokatestvére megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk elmenni vele vitorlázni az Adriára? Vitorlázni? Mi? Hááát még sose próbáltuk, és nem vagyunk jó úszók sem, de szeretjük a tengert, csak eddig a partról szemléltük. Tamás erre: vitorlázáshoz nem kell úszni. Négy hónap „kérlelés” után igent mondtunk, jobb később, mint soha. Jó idő lesz, mondta a Tamás, és ha vihar lesz, nem futunk ki, a hajó amúgy is biztonságos, nem borul fel, ja és ami a legfontosabb, ha beleesnék a vízbe, kihúznak! Hurrá!
Elindultunk, pár órás utunk volt, késő este érkeztünk meg Sibenikbe. Négyen voltunk, Rita, Tamás, férjem Jenő és én, Erika.
A hajó egy Dufour 44-es volt. Gyorsan hajóra szálltunk, behordtuk a csomagjainkat, persze én voltam az utolsó, aki hajóra szálltam, legalább fél méter volt a stég és a hajó között, amit át kellett lépni, de némi segítséggel, kezek nyúltak felém, sikerült. Kabinunkat elfoglaltuk, és mindenki szerintem, aki még nem volt hajó kabinban, nem túl nagy hajón: fej beüt, nagy nevetés. Ez az a nagyon jó dolog, amiről a Tamás mesélt?
Négyen már voltunk a hajón, már csak a kapitány hiányzott.
Első szabály a hajón, hogy mezítláb járjál, ne cipőben, vagy csúszásmentes hajós cipőben.
1 .nap
Reggeli után kapitány még sehol, elindultunk városi sétára, póló, rövidnadrág, papucs, mint minden szép nyári napon. Kis idő elteltével Nap sehol, sötét felhők, dörgés, villámlás, elkezdett esni az eső, majd zuhogott, és mire visszaértünk a hajónkra, ruháinkból csavartuk a vizet, már csak nevettünk az egészen. Átöltöztünk gyorsan, ruháinkat kiterítettük, kicsíptettük a hajón lévő ruhaszárításra alkalmasnak tűnő drótkötélre.
A kapitány megérkezett, Kovács Péter személyében. Péter elmondta, hogy mit hol találunk a hajón, ha szükség lenne rá, fiúk segítettek kioldani a köteleket, mi lányok pedig a puffereket húztunk fel, ez a mi feladatunk lett.
A Nap kisütött, elindultunk Sibenikből Zlarin keleti partja mellett haladtunk délnek,
szép volt a tenger, hol közelebb, hol messzebb a parttól hajóztunk. Kissé imbolygott, furcsa volt, mert eddig csak nagy hajókon utaztunk. Megint beborult, elkezdett fújni a szél és egyre jobban fújt, én meg gyorsan leszedtem a pólómat,ami kint száradt, és dobtam a férjem felé, hogy kapja el, kb. 1,5 méterre volt tőlem és ekkor mindenki egyszerre: neeee!, de már késő volt, a szél belekapott, majd elnyelte a tenger.
Második szabály: a hajón ne dobj semmit, mindig fúj a szél!
Még nem láttam ilyennek a tengert, pedig már sokfelé utaztam, sötétszürke, majdnem fekete lett, az ég is, pár bátor vitorlást láttunk, fehér foltok a feketeségben. Egy jó kis zivatarfelhő elől próbálunk menekülni, de még a Dufour 44-es sem volt elég gyors hogy sikerüljön. Aztán annyira esett, hogy lehúzódtunk a hajókabinba. Dülöngélt a hajó egy kicsit ide-oda, ekkor már értettem a harmadik szabályt: mindent el kell pakolni, el kell zárni, mert a tárgyak hamar helyet változtatnak.
Amikor elkapott minket, szembefordultunk vele, és Északra kimentünk belőle. Szerencsére sikerült, és nem tartott sokáig. Utána folytattunk utunk Rogoznica felé. Hamarosan elült a vihar, kisütött a Nap, megint nyugodt, szép lett a tenger.
Útba ejtettük Primostent, majd kikötöttünk Marina Kremik kikötőbe. Itt tettünk egy rövid sétát, majd még napnyugta előtt Rogoznicába értünk. A városi kikötőt választottunk, a rakpartra kiköthettünk. Este séta a városban.
2. nap.
Rogoznicából indulás előtt még megnéztük a templomot, meg a Marina Frapa kikötöt, majd sétánk után fürödtünk egyet, jól esett a felfrissülés, majd 11 körül elindultunk vissza Sibenikbe.
Már egy kicsit bátrabbak lettünk, és előre mentünk a hajó orrába, onnan szemléltük a tájat, a tengert, napoztunk, sokat fotóztunk. Az esti zuhanyozásnál még egy kicsit olyan volt, mintha a hajón lennénk, imbolygott velünk, ez csak átmeneti állapot. Útközbe a Mulo világítótorony felé vettük az irányt, majd Kaprije és Kakan között haladva, Tiljat-szigetet délről elhagyva, Prvic és Lupac-szigetek között elhaladva visszatértünk induló kikötőnkbe, Sibenikbe.
3. nap.
Sibeniki-öblöt elhagyva északnak vettük az irányt, Prvic-szigetet nyugtnak kerülve először megálltunk Vodicében. Itt a kikötő mólói sajnos nagyon közel voltak egymáshoz, a sél is eléggé befújt a kikötőbe. A belógó muringkötelekbe csoda hogy nem akadtun bele. A hely nagyon hangulatos, sok az étteem és a bár. Aki nyüzsgőbb életre vágyik, annak kiváló célpont. Kb. 1 óra ittartózkodás után indultunk tovább Tribunjba. Csodaszép, nyugodt hely. Érdemes felsétálni a templomhoz, gyönyörű kilátás nyílik a környékre. Az óvárosi részt egy kis híd köti össze a szárazfölddel. A kikötő jól felszerelt, a személyzet nagyon barátságos.
Amíg Tamás helyi segítséggel bejárta és fotózta a kisvárost és a kikötőt, ami egyébként a legszebb volt utunk során, mi addig megkerestük a helyi strandot, fürdősé, napozás következett, majd körbejártuk a kikötőt, a szebbnél-szebb yachtokat nézegettük, a hajón ettünk, és amikor már mindenki végzett a szabad programjával, elindultunk.
Ekkor jutott eszembe, hogy egyik barátunknak küldünk egy mms-t, hogy "milyen rossz is az a vitorlázás". Jenci, a férjem kormányozta a hajót, én meg fürdőruhában, kalapban napszemüvegbe csak lazán, mellette, ennyire rossz a vitorlázás, Ő volt ugyanis az egyike azoknak, akik azt mondták, hogy egy hajón akartok nyaralni? Egy hétig? Mit fogtok ott csinálni? Jött a válasz sms: Élni tudni kell!
Tényleg így van: kifekszel a hajón, napozol, lengedez a szél, általában, csillog a tenger, a kapitány arra veszi az irányt amerre szeretnéd, csak pihensz, teljesen kikapcsolódsz semmire sincs gondod, nem kell figyelned semmire, ott van a kapitány,és még a mobilunk is ki volt kapcsolva 6 napig, Királyság, nem? Ja még a hideg sör a hűtőben, vagy amit szeretsz!
Negyedik szabály: a Nap jobban süt, mint gondolnád, éget. Hosszú ujjú ing, lehetőleg fehér, sapka kötelező! Murter-szigetet nyugatról kerülve haladtunk Drage irányába, majd tovább északra, Biograd kikötőjéig.Marina Kornati kikötőben kötöttünk ki. Este a szokásos városnézés és éttermezés…
4. nap.
Reggel csak későn indultunk tovább. Már egyedül léptem ki a hajóról a stégre, és vissza (ezen mindenki nevetett) senki kezére nem volt szükségem, és már a kikötői zuhanyzó sem imbolygott. Pasman előtt haladtunk végig a part mellett egészen Sukosanig, mely a legnagyob charterkikötő az Adrián.
Kipróbáltuk, hogy milyen kormányozni egy hajót, és nagyon egyszerűnek bizonyult.
Amikor kellő szél fújt, a vitorlákat fel kellett húzni, ez a fiúk dolga volt, a motort leállította a kapitány, az igazi vitorlázás, lehet, hogy egy kicsit így lassabban haladtunk. Vagy mégsem?
Tamás felvetette, hogy mit kapna, ha a hajókötélbe kapaszkodva és úszva követ minket hajó mögött? Egy sörbe fogadtunk, hogy megcsinálja-e vagy sem. Nagyon szomjas lehetett, mert egy pufferbe kapaszkodott, és úgy tolta a hajót, férjem is kipróbálta, neki is nagyon tetszett. Egy sört igazán megérdemelt, és nem beszélve arról, hogy így gyorsabban haladtunk. :) vagy mégsem?
Aztán meg elhaladtunk egy másik vitorlás mellett, akkor azt is mondhatom, hogy megelőztük, amelyik úgy megdőlt a vízszinthez képest, hogyha még dől egy kicsit, talán még el is dőlt volna. Kérdeztem a Pétert, hogy mi is így dőlünk??? Erre Ő rám nézett, és látta, hogy milyen nyugodt vagyok, azt felelte: Á, nem, a mi hajónk nem dől. Persze, a mi hajónkat másik szél röpítette…
A sukosani marinában megnéztük a különböző hajós cégek képviseleteit, és a rengeteg kikötött hajót. 1 óra múlva folytattuk utunk Zadar felé. A Marina Zadarban sajnos nem találtunk szabad kikötőhelyet, így a Marina Borikban kötöttünk ki. A vizesblokk sajnos itt még nem lett felújítva, és nincs is túl közel a kikötőhöz.
Egy busszal bementünk Zadarba, megnéztük a várost, étterem… Zadar nagyon szép város, már láttuk korábban nappal, most éjszaka is megnéztük, vacsora finom volt, a fagyi is jó volt. Az adriai városok mind szépek, hangulatosak, jókat lehet sétálni, de most a „másik oldalról” szemlélhettük a városokat, a vitorlázás tetszett.
5. nap.
Zadarból Ugljan-sziget megkerülésével, Iz-sziget keleti részén vitorláztunk dél felé egészen Dugi Otok déli öblébe (43 fok 53.40‘ 15 fok 13.20‘)
A hajón van egy motorcsónak, ami fel van borítva, amivel "kicsónakázhattunk” a partra, ezt a helyet a hajón Tamás kibérelte magának - itt többször árnyék volt, és puha volt a fekvéshez -, ott pihengetett, és fogyasztotta kellően hűtött sörét. Élni tudni kell! Aztán mindenki kibérelte magának a helyet! Mindenki pihent, kivéve a kapitányt.
Még az is nagyon tetszett, amikor elzúgott mellettünk egy motorcsónak, és kicsit közelebb a kelleténél, a keletkező hullám mindig jól megdobta a hajót, eleinte próbáltunk kapaszkodni a semmibe, nincs mibe csak egymásba, de ezen egy-két nap után már csak nevettünk.
Közben szépen haladtunk a Kornati-szigetek felé, este lett, és pár kopár hegy között lehorgonyoztunk, Dugi Otok déli részén. Motorcsónakkal kimentünk a partra, még egy kis fürdőzés, előkerült az uszony és a maszk is. A kapitány közölte velünk, hogy most itt fogunk éjszakázni, a semmi közepén. Mellettünk még két másik hajó is lehorgonyzott, a parton se ember, se épület, sehol semmi. Vacsoráztunk, majd kimentünk a fedélzetre, a Holdon kívül semmit sem lehetett látni. Jó éjszakát! Innét már hamar elérjük a Kornati-szigeteket a Mala Proversa átjárón keresztül.
6. nap.
Kornati-szigeti túránkat a Sestrica világítótorony megkerülésével kezdtük, majd Levranka-sziget nyugati felén haladtunk Mana felé. Itt megnéztük a meredek sziklafalat, és a sziget tetején lévő kalózfészket. Utána Piskera-sziget felé az ACI-marina felé haladtunk. Itt a kikötőbe nem mentünk be, elég sok hajó állt előtte is horgonyon. Úgy döntöttünk, picit tovább haladunk, és Smokvica déli részén lévő Lojena öbölben álltunk meg pár órára fürdeni.
Utána Zirje irányában haladtunk hazafelé, északról kerülve Kakan és Kaprije-szigetekkel együtt, Tiljatot délről elhagyva tértünk vissza ismét a Sibeniki-öbölbe.
Mivel a nap még nem ment le, és szerettünk volna pár fotót készíteni A Krka Nemzeti Park felé eső útról, ezért még A hajón meg is vacsoráztunk. Sibenikbe, a Marina Mandalinába már a söfelhajóztunk Skradinig. Minden köszönet Kovács Péternek - aki a rendelkezésünkre bocsátotta a Dufour 44-et és a kapitányi képességeit -, aki már nagyon fáradt volt, és többször megtette ezt az utat, hogy megmutatta a csapatnak. Tényleg kösz,kösz, kösz érte!
Végig felhajóztunk a Krk folyón. Ekkor már többet pihentünk, Rita végigaludta az öbölig az utat. Visszafelé vettük az irányt a kikötőbe, és az esti Sibenik mellett hajóztunk el, nagyon szép ilyenkor. Ismét hajóztunk a naplementében, ez is nagyon tetszett. Sötétben tértünk vissza.
Hazaindulás, utolsó nap:
Már reggel becsomagoltunk, majd kerestük egy strandot, egy-két órát fürödtünk. Majd a kapitánynak megköszöntük a munkáját, és hazafelé vettük az irányt, kapitány és hajó nélkül. Hamar eltelt ez a 6 nap.
Mindenkinek ajánlom, aki szeretné kikapcsolni a telefonját, szeretne kikapcsolódni, szereti a nyugalmat, a tengert, a szabadságot! Mi nagyon jól éreztük magunkat, és örülök, hogy hagytam magam rábeszélni erre a kirándulásra. Remélem a Tamás a következő hajóútra is elhív, de már nem kell 4 hónap, hogy meggyőzzön, mert vitorlázni jó! Köszönöm Tamás.
Szabóné Varga Erika
egy kezdő vitorlázó
Elindultunk, pár órás utunk volt, késő este érkeztünk meg Sibenikbe. Négyen voltunk, Rita, Tamás, férjem Jenő és én, Erika.
A hajó egy Dufour 44-es volt. Gyorsan hajóra szálltunk, behordtuk a csomagjainkat, persze én voltam az utolsó, aki hajóra szálltam, legalább fél méter volt a stég és a hajó között, amit át kellett lépni, de némi segítséggel, kezek nyúltak felém, sikerült. Kabinunkat elfoglaltuk, és mindenki szerintem, aki még nem volt hajó kabinban, nem túl nagy hajón: fej beüt, nagy nevetés. Ez az a nagyon jó dolog, amiről a Tamás mesélt?
Négyen már voltunk a hajón, már csak a kapitány hiányzott.
Első szabály a hajón, hogy mezítláb járjál, ne cipőben, vagy csúszásmentes hajós cipőben.
1 .nap
Reggeli után kapitány még sehol, elindultunk városi sétára, póló, rövidnadrág, papucs, mint minden szép nyári napon. Kis idő elteltével Nap sehol, sötét felhők, dörgés, villámlás, elkezdett esni az eső, majd zuhogott, és mire visszaértünk a hajónkra, ruháinkból csavartuk a vizet, már csak nevettünk az egészen. Átöltöztünk gyorsan, ruháinkat kiterítettük, kicsíptettük a hajón lévő ruhaszárításra alkalmasnak tűnő drótkötélre.
A kapitány megérkezett, Kovács Péter személyében. Péter elmondta, hogy mit hol találunk a hajón, ha szükség lenne rá, fiúk segítettek kioldani a köteleket, mi lányok pedig a puffereket húztunk fel, ez a mi feladatunk lett.
A Nap kisütött, elindultunk Sibenikből Zlarin keleti partja mellett haladtunk délnek,
szép volt a tenger, hol közelebb, hol messzebb a parttól hajóztunk. Kissé imbolygott, furcsa volt, mert eddig csak nagy hajókon utaztunk. Megint beborult, elkezdett fújni a szél és egyre jobban fújt, én meg gyorsan leszedtem a pólómat,ami kint száradt, és dobtam a férjem felé, hogy kapja el, kb. 1,5 méterre volt tőlem és ekkor mindenki egyszerre: neeee!, de már késő volt, a szél belekapott, majd elnyelte a tenger.
Második szabály: a hajón ne dobj semmit, mindig fúj a szél!
Még nem láttam ilyennek a tengert, pedig már sokfelé utaztam, sötétszürke, majdnem fekete lett, az ég is, pár bátor vitorlást láttunk, fehér foltok a feketeségben. Egy jó kis zivatarfelhő elől próbálunk menekülni, de még a Dufour 44-es sem volt elég gyors hogy sikerüljön. Aztán annyira esett, hogy lehúzódtunk a hajókabinba. Dülöngélt a hajó egy kicsit ide-oda, ekkor már értettem a harmadik szabályt: mindent el kell pakolni, el kell zárni, mert a tárgyak hamar helyet változtatnak.
Amikor elkapott minket, szembefordultunk vele, és Északra kimentünk belőle. Szerencsére sikerült, és nem tartott sokáig. Utána folytattunk utunk Rogoznica felé. Hamarosan elült a vihar, kisütött a Nap, megint nyugodt, szép lett a tenger.
Útba ejtettük Primostent, majd kikötöttünk Marina Kremik kikötőbe. Itt tettünk egy rövid sétát, majd még napnyugta előtt Rogoznicába értünk. A városi kikötőt választottunk, a rakpartra kiköthettünk. Este séta a városban.
2. nap.
Rogoznicából indulás előtt még megnéztük a templomot, meg a Marina Frapa kikötöt, majd sétánk után fürödtünk egyet, jól esett a felfrissülés, majd 11 körül elindultunk vissza Sibenikbe.
Már egy kicsit bátrabbak lettünk, és előre mentünk a hajó orrába, onnan szemléltük a tájat, a tengert, napoztunk, sokat fotóztunk. Az esti zuhanyozásnál még egy kicsit olyan volt, mintha a hajón lennénk, imbolygott velünk, ez csak átmeneti állapot. Útközbe a Mulo világítótorony felé vettük az irányt, majd Kaprije és Kakan között haladva, Tiljat-szigetet délről elhagyva, Prvic és Lupac-szigetek között elhaladva visszatértünk induló kikötőnkbe, Sibenikbe.
3. nap.
Sibeniki-öblöt elhagyva északnak vettük az irányt, Prvic-szigetet nyugtnak kerülve először megálltunk Vodicében. Itt a kikötő mólói sajnos nagyon közel voltak egymáshoz, a sél is eléggé befújt a kikötőbe. A belógó muringkötelekbe csoda hogy nem akadtun bele. A hely nagyon hangulatos, sok az étteem és a bár. Aki nyüzsgőbb életre vágyik, annak kiváló célpont. Kb. 1 óra ittartózkodás után indultunk tovább Tribunjba. Csodaszép, nyugodt hely. Érdemes felsétálni a templomhoz, gyönyörű kilátás nyílik a környékre. Az óvárosi részt egy kis híd köti össze a szárazfölddel. A kikötő jól felszerelt, a személyzet nagyon barátságos.
Amíg Tamás helyi segítséggel bejárta és fotózta a kisvárost és a kikötőt, ami egyébként a legszebb volt utunk során, mi addig megkerestük a helyi strandot, fürdősé, napozás következett, majd körbejártuk a kikötőt, a szebbnél-szebb yachtokat nézegettük, a hajón ettünk, és amikor már mindenki végzett a szabad programjával, elindultunk.
Ekkor jutott eszembe, hogy egyik barátunknak küldünk egy mms-t, hogy "milyen rossz is az a vitorlázás". Jenci, a férjem kormányozta a hajót, én meg fürdőruhában, kalapban napszemüvegbe csak lazán, mellette, ennyire rossz a vitorlázás, Ő volt ugyanis az egyike azoknak, akik azt mondták, hogy egy hajón akartok nyaralni? Egy hétig? Mit fogtok ott csinálni? Jött a válasz sms: Élni tudni kell!
Tényleg így van: kifekszel a hajón, napozol, lengedez a szél, általában, csillog a tenger, a kapitány arra veszi az irányt amerre szeretnéd, csak pihensz, teljesen kikapcsolódsz semmire sincs gondod, nem kell figyelned semmire, ott van a kapitány,és még a mobilunk is ki volt kapcsolva 6 napig, Királyság, nem? Ja még a hideg sör a hűtőben, vagy amit szeretsz!
Negyedik szabály: a Nap jobban süt, mint gondolnád, éget. Hosszú ujjú ing, lehetőleg fehér, sapka kötelező! Murter-szigetet nyugatról kerülve haladtunk Drage irányába, majd tovább északra, Biograd kikötőjéig.Marina Kornati kikötőben kötöttünk ki. Este a szokásos városnézés és éttermezés…
4. nap.
Reggel csak későn indultunk tovább. Már egyedül léptem ki a hajóról a stégre, és vissza (ezen mindenki nevetett) senki kezére nem volt szükségem, és már a kikötői zuhanyzó sem imbolygott. Pasman előtt haladtunk végig a part mellett egészen Sukosanig, mely a legnagyob charterkikötő az Adrián.
Kipróbáltuk, hogy milyen kormányozni egy hajót, és nagyon egyszerűnek bizonyult.
Amikor kellő szél fújt, a vitorlákat fel kellett húzni, ez a fiúk dolga volt, a motort leállította a kapitány, az igazi vitorlázás, lehet, hogy egy kicsit így lassabban haladtunk. Vagy mégsem?
Tamás felvetette, hogy mit kapna, ha a hajókötélbe kapaszkodva és úszva követ minket hajó mögött? Egy sörbe fogadtunk, hogy megcsinálja-e vagy sem. Nagyon szomjas lehetett, mert egy pufferbe kapaszkodott, és úgy tolta a hajót, férjem is kipróbálta, neki is nagyon tetszett. Egy sört igazán megérdemelt, és nem beszélve arról, hogy így gyorsabban haladtunk. :) vagy mégsem?
Aztán meg elhaladtunk egy másik vitorlás mellett, akkor azt is mondhatom, hogy megelőztük, amelyik úgy megdőlt a vízszinthez képest, hogyha még dől egy kicsit, talán még el is dőlt volna. Kérdeztem a Pétert, hogy mi is így dőlünk??? Erre Ő rám nézett, és látta, hogy milyen nyugodt vagyok, azt felelte: Á, nem, a mi hajónk nem dől. Persze, a mi hajónkat másik szél röpítette…
A sukosani marinában megnéztük a különböző hajós cégek képviseleteit, és a rengeteg kikötött hajót. 1 óra múlva folytattuk utunk Zadar felé. A Marina Zadarban sajnos nem találtunk szabad kikötőhelyet, így a Marina Borikban kötöttünk ki. A vizesblokk sajnos itt még nem lett felújítva, és nincs is túl közel a kikötőhöz.
Egy busszal bementünk Zadarba, megnéztük a várost, étterem… Zadar nagyon szép város, már láttuk korábban nappal, most éjszaka is megnéztük, vacsora finom volt, a fagyi is jó volt. Az adriai városok mind szépek, hangulatosak, jókat lehet sétálni, de most a „másik oldalról” szemlélhettük a városokat, a vitorlázás tetszett.
5. nap.
Zadarból Ugljan-sziget megkerülésével, Iz-sziget keleti részén vitorláztunk dél felé egészen Dugi Otok déli öblébe (43 fok 53.40‘ 15 fok 13.20‘)
A hajón van egy motorcsónak, ami fel van borítva, amivel "kicsónakázhattunk” a partra, ezt a helyet a hajón Tamás kibérelte magának - itt többször árnyék volt, és puha volt a fekvéshez -, ott pihengetett, és fogyasztotta kellően hűtött sörét. Élni tudni kell! Aztán mindenki kibérelte magának a helyet! Mindenki pihent, kivéve a kapitányt.
Még az is nagyon tetszett, amikor elzúgott mellettünk egy motorcsónak, és kicsit közelebb a kelleténél, a keletkező hullám mindig jól megdobta a hajót, eleinte próbáltunk kapaszkodni a semmibe, nincs mibe csak egymásba, de ezen egy-két nap után már csak nevettünk.
Közben szépen haladtunk a Kornati-szigetek felé, este lett, és pár kopár hegy között lehorgonyoztunk, Dugi Otok déli részén. Motorcsónakkal kimentünk a partra, még egy kis fürdőzés, előkerült az uszony és a maszk is. A kapitány közölte velünk, hogy most itt fogunk éjszakázni, a semmi közepén. Mellettünk még két másik hajó is lehorgonyzott, a parton se ember, se épület, sehol semmi. Vacsoráztunk, majd kimentünk a fedélzetre, a Holdon kívül semmit sem lehetett látni. Jó éjszakát! Innét már hamar elérjük a Kornati-szigeteket a Mala Proversa átjárón keresztül.
6. nap.
Kornati-szigeti túránkat a Sestrica világítótorony megkerülésével kezdtük, majd Levranka-sziget nyugati felén haladtunk Mana felé. Itt megnéztük a meredek sziklafalat, és a sziget tetején lévő kalózfészket. Utána Piskera-sziget felé az ACI-marina felé haladtunk. Itt a kikötőbe nem mentünk be, elég sok hajó állt előtte is horgonyon. Úgy döntöttünk, picit tovább haladunk, és Smokvica déli részén lévő Lojena öbölben álltunk meg pár órára fürdeni.
Utána Zirje irányában haladtunk hazafelé, északról kerülve Kakan és Kaprije-szigetekkel együtt, Tiljatot délről elhagyva tértünk vissza ismét a Sibeniki-öbölbe.
Mivel a nap még nem ment le, és szerettünk volna pár fotót készíteni A Krka Nemzeti Park felé eső útról, ezért még A hajón meg is vacsoráztunk. Sibenikbe, a Marina Mandalinába már a söfelhajóztunk Skradinig. Minden köszönet Kovács Péternek - aki a rendelkezésünkre bocsátotta a Dufour 44-et és a kapitányi képességeit -, aki már nagyon fáradt volt, és többször megtette ezt az utat, hogy megmutatta a csapatnak. Tényleg kösz,kösz, kösz érte!
Végig felhajóztunk a Krk folyón. Ekkor már többet pihentünk, Rita végigaludta az öbölig az utat. Visszafelé vettük az irányt a kikötőbe, és az esti Sibenik mellett hajóztunk el, nagyon szép ilyenkor. Ismét hajóztunk a naplementében, ez is nagyon tetszett. Sötétben tértünk vissza.
Hazaindulás, utolsó nap:
Már reggel becsomagoltunk, majd kerestük egy strandot, egy-két órát fürödtünk. Majd a kapitánynak megköszöntük a munkáját, és hazafelé vettük az irányt, kapitány és hajó nélkül. Hamar eltelt ez a 6 nap.
Mindenkinek ajánlom, aki szeretné kikapcsolni a telefonját, szeretne kikapcsolódni, szereti a nyugalmat, a tengert, a szabadságot! Mi nagyon jól éreztük magunkat, és örülök, hogy hagytam magam rábeszélni erre a kirándulásra. Remélem a Tamás a következő hajóútra is elhív, de már nem kell 4 hónap, hogy meggyőzzön, mert vitorlázni jó! Köszönöm Tamás.
Szabóné Varga Erika
egy kezdő vitorlázó
